Amióta létrejött a koalíció, a demokraták idõrõl idõre az elõrehozott választások gondolatával próbálják zsarolni koalíciós partnereiket. Minden kezdeményezésüket így próbálják keresztülvinni, mondván, ha nem tetszik, akkor jönnek az elõrehozott választások. Az RMDSZ áll elébe az elõrehozott választásoknak. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a mi támogatottságunk változatlan, ami azért van így, mivel jól használtuk ki a választások nyomán megnyílt lehetõségeket. Ezzel minket nem lehet sem ijesztgetni, sem zsarolni.
Abban viszont nem vagyok annyira biztos, hogy Emil Bocéknak olyan jó eredménnyel zárulna az elõrehozott választás, ha ezt minden komoly ok nélkül kikényszerítenék. A demokraták is csak eszköznek használják az elõrehozott választások gondolatát, hogy kicsikarják a partnerektõl a beleegyezést a javaslataikhoz.
Az RMDSZ soha nem állította, hogy hasznos lenne a mai helyzet, az, hogy a két házelnök az ellenzékhez tartozik és nem a kormánytöbbséghez. Sokkal célszerûbb lenne, ha a szenátus és a képviselõház elnöke is a kormánytöbbség valamely alakulatához tartozna.
Csakhogy a házszabály nem tette lehetõvé a leváltásukat. Amikor ennek eljön az ideje, leülünk és megbeszéljük, hogy alkotmányos eszközökkel miként lehet módosítani a házszabályt. Egyelõre nem ez volt a legsürgõsebb feladatunk, és most sem ez. Várjuk, hogy tisztázódjanak az álláspontok az észak-erdélyi autópálya kérdésében. Várjuk, mi lesz a parlamentben a kisebbségi törvénnyel, ugyanis hiába szerepel ez egyértelmûen a kormányprogramban, egyes koalíciós politikusok megtámadták. Miután ezeket a kérdéseket tisztáztuk, beszélhetünk a házelnökök kérdésérõl is. Úgyhogy szó sincs ijedelemrõl…

Ön az SZKT-n arról is beszélt, hogy erdélyi magyar politikusok is próbálják megtorpedózni a kisebbségi törvényt.

A kisebbségi törvényt elsõsorban a román politikusok tudnák akadályozni, ezért nekünk a román parlamentben zajló vitára kell odafigyelnünk. Ugyanakkor vannak erdélyi magyar személyiségek, akik nem akarják, hogy az RMDSZ bármilyen eredményt elérjen, és ezért hajlandóak lennének a kisebbségi törvényt is megakadályozni, holott ez az autonómia útján egy fontos lépés.

Az Európai Unió múlt heti brüsszeli csúcstalálkozóján teljes sikertelenségbe fulladt a költségvetés vitája. Az, hogy egyelõre nincs költségvetés a 2007–2013 közötti idõszakra, menynyire érinti Románia 2007-es csatlakozását? Esetleg borítékolni lehet az egyéves halasztást?

Érinti Romániát, hiszen érinti a bõvítés gondolatát. Ennek a sikertelenségnek az elõzménye a francia és holland népszavazás, ahol az alkotmányt vetették el, de közvetve a bõvítés ellen is szólt az eredmény. Ebben a pillanatban az EU mint intézmény nincs válságban, hiszen nem fog felbomlani, de a továbblépést illetõen van egyfajta válság. Ennek a kezelésétõl függ, hogy Románia és Bulgária mikor csatlakozhat. Jónak tartom viszont, hogy az európai politikusok is érzik, a fejleményeknek lehet egy bõvítést fékezõ hatásuk, és nyilatkozataikban próbálják megnyugtatni a két országot. Európa nem akarja megszegni adott szavát Bukaresttel és Szófiával szemben, ami jó irány felé mutat.

Az RMDSZ az elmúlt év végén felháborodásának adott hangot, amikor Iliescu megkegyelmezett Miron Cozmának. A bányászvezér ismét szabadlábon van. Hogyan vélekedik errõl?

Azt nem vitatom, hogy az igazságszolgáltatás helyesen járt el. Minden onnan indult, hogy Ion Iliescu államelnökségének utolsó napjaiban megkegyelmezett Miron Cozmának, és ez nem volt helyes. Most pedig az igazságszolgáltatás csúnya fintora, hogy éppen a bányászjárás évfordulóján engedték ki a bányászvezért.

Mennyiben érinti az RMDSZ-t, illetve a romániai magyarságot az, hogy a Fidesz párttagságot ajánlott a határon túli magyaroknak?

Ez egy szimbolikus gesztus, hiszen politikai eszközökkel mindenki csak saját országában tehet szert befolyásra azzal, hogy belép egy pártba és igyekszik hatást gyakorolni annak döntéseire. Ez a felajánlás nem érinti az RMDSZ-t.